Élet a konyhában. Avagy a KonyhaLakók mindennapjai

Sajnos először ilyet a gyári üveges formában kóstoltuk, ami nagyon ízlett mindkettőnknek, peddig a saját készítésű bizony finomabb és egészségesebb is, legalább tudjuk mi van benne.

Öcsi érdeme ennek az elkészítése, hihetetlen ízléésel adja egymáshoz a hozzávalókat!

Szükséges:

• 70 dkg pulykacomb filé apróra felkockázva
• 2 fej kis vöröshagyma
• 3 e.kanál mustár
• 3 e. kanál méz
• 2 e. kanál olíva olaj
• frissen őrölt bors
• kb 1 dl száraz fehérbor
• 2 dl főzőtejszín
• fehérbors
• só

Először bepácoltuk a húst, 2 evőkanál mustárral, 1 eőkanál mézzekl és az olívaolajjal. picit meg is borsoztuk aztánt ment a hűtőbe 2-3 órára.

Majd felaprítottuk a hagymát és üvegesre sütöttük. hozzáadtuk a megpácolódott húst és felöntöttük a fehérborral, amiből épp csak annyi kell, hogy ne ragadjon le a hús.

Így feső alatt főzztük jó fél óráig, míg elég sok levet enged.

Ekkor már majdnem a megpuhult a hús is, tettünk még hozzá mustárt, mézet, fehérborsot és egy kevéske sót is.

Ezután felöntöttük tejszínnel és még egy jó negyed órát főztük, hogy az ízek jól összeérjenek.

Kóstoltuk, tésztával tálaltuk és jóizűen megettük!
Finom lett nagyon jobb, mint a bolti!

Ezt a kekszet a nyári munkahelyi partin kóstoltam először. Ez ilyen mindenki hoz valamit (édeset, sósat, süt vagy vásárol) buli volt. Elég széles volt a választék mindneből, többféle pogácsák, kókuszgolyók, kekszes sütik sorakoztak fel, sőt még egy két lelkesebb kolegina rétest és zserbót is készített. Számomra igazi gasztronómiai mámornak számított, egyszerre ennyiféle házi finomságot megkóstolni...:)
Ezek között a finomságok között bukkantam rá erre az igazi gyöngyszemre, mely ránézésre nem volt feltűnő, mint pl. a kókuszgolyó (amit persze imádok!), ellenben ízében valami egészen különlegeset rejtett...
Miközben hipp-hopp elfogyasztottük ezt a finomságot, levadásztuk a készítőjét és dicséretek mellett kuncsorogtunk a recept után, ami pár nap múlva e-mail formájában meg is érkezett a postafiókunkba. Siettem vele haza, nekiálltam összeállítottam, megsütöttem, és Öcsivel meg a Családdal csendben elpuisztítottuk...hmmm......finom volt!De most lássuk a receptet:

Ami kell hozzá:

• 10 dkg darált dió(vagy mogyoró, mandula)
  
• 15 dkg finomliszt
  
• 10 dkg reszelt parmezán sajt
  
• 1 mokkáskanál só
  
• 1 mokkáskanál fehérbors
  
• 15 dkg vaj v. margarin
  
• 2 tojás sárgája
  
• kevés tej
  

A diót, parmezánt, sót és borsot összekevertem, a közepébe mélyedést vájtam és ide tettem bele a tojásokat és a puha vajat.

Az egészet összedolgoztam és egy kevés tejet tettem még hozzá.

Ezután fél ujjnyi vastagra kinyujtottam, majd derelyevágóval háromszögeket vágtam ki és sütőpapírral bélelt lepsire tettem őket.

Tetejüket megkentem tejjel, majd 180 fokra előmelegíttett sütőben kb. fél óra alatt megsütöttem őket.
Nagyon különleges illatuk volt, az izéről nem is beszélve!

Ez egy igazi csemege a különlegességek kedvelőinek, és ráadásul még egyszerű is!

Mostanában rákaptam a kókuszra, kívánom a kókuszos csokit, a kókusz fagyit, és bármit ami kókuszos. Hogy honnan jött ez az inger, sejtelmem sincs, de egyre próbálom csillapítani, ez irányba feltörő vágyaimat.

Lassan már ritunszerű szokássá válik, hogy ha hét vége van akkor sütit sütök. Most valami egyszerű sütire gondoltam, ami hamar összeállítható és természtesen kókuszos!

Erre a szuper receptre ezen a honlapon bukkantam rá, és rögtön meg is tetszett!

Kellékek:

• 15 dkg margarin
  
• 2-3 evőkanál zsemlemorzsa
  
• 2-3 db alma
  
• 1 dl tej
  
• 2 csapott mokkáskanál sütőpor
  
• 16 dkg liszt
  
• 10 dkg kókuszreszelék
  
• 3 tojás
  
• 18 dkg kristálycukor
  

Természetesen kedvenc pie formámban készítettem ezt is, de bár milyen formában elkészíthető szerintem.

Először a margarint habosra kevertem a cukorral, majd a tojásokat egyenként hozzáadva tovább kevertem.

A lisztet összekevertem a sütőporral, kókuszreszelékkel, majd a tejjel váltakozva a tojásos krémhet adtam.
Az almákat megtisztítottam és apró darabokra vágtam, majd hozzákevertem a krémhez.

Eddig tartott a nyers tészta összeállítása, eztán csak kivajaztam a formát, megszórtam egy kevés zsemlemorzsával és beleöntöttem a krémet. A tetejét szépen elegyengettem, hogy egyforma magas legyen mindenhol, végül megszórtam mandulallapokkal.

190 fokos előmelegített sütőben sütöttem jó 40 percig, de a sütési idő felénél lejjebb vettem a hőfokot 160 fokra, én a  sütési idő 2/3-ánál szórtam rá egy kis cukrot is.

Nagyon finom, laktató süti lett belőle, illatos, puha tésztával ami másnapra még finommabbá érett (csak azért maradt belőle másnapra, mert ezt most csak ketten ettük Öcsivel, és előtte vacsiztunk is :-)
Szerintem sokféle gyümölccsel variálható, ajánlom hozzám hasonló kókuszimádóknak!

Már régóta mozgatta a fantáziámat ez a torta, és Öcsi is mondogatta, hogy igazán enne valami jó csokisat, nagy étcsoki rajongó...

Az alkalom pont kapóra jött, ugyanis augusztus 20.-ai ünnepen tartottuk a nagymama 78. születésnapját így az egész család összegyűlt. A desszert elkészítésést szokás szerint én vállaltam, de hogy mi készül az meglepetés volt mindenkinek. Csak Öcsit voltam kénytelen beavatni, ugyanis az ő szakmai tanácsaira is szükségem volt, és persze ő bátorított nagy izgalmamban, hogy jól sikerüljön. :-)

Először egy igazán jó recept után kutattam az interneten, amit szerencsére hamar meg is találtam Mamma olasz cucinájában. Itt ragadnám meg az alkalmat,hogy köszönetet mondjak neki a jótanácsokért és a bátorításért, és főképp a fantasztikus receptért!

Mindent úgy készítettem ahogy nála olvastam.

A a receptet nem írom le részletesen, akit érdekel a fenti linkben Mammánál elolvashatja.

Csak nagyjábol mesélem el a lépéseket, miként készült el ez a fantasztikusan különleges desszert:

Előző nap készítettem el a torta piskótáját, jó sok olvasztott étcsokival. Nagyon szép tömör kakaós piskóta kerekedett belőle.

Egy éjszaka pihenés után másnap folytattam a töltéssel és díszítéssel.A piskótát félbevágtam és jó vastagon megkentem egy kevés rummal kikevert házi baracklekvárral.

Majd e tetejére is ugyanúgy került egy adag lekvár.

Ezután következett a külső csokiréteg felkenése és a dekoráció.

Mandulalapokkal díszítettem, majd pár órát a hűtőben várta míg végre feltálaltam.

Innen már csak azon izgultam, hogy elnyerje a család ízlését. De ez a félelmem szerencsére nem igazolódott be. Ezt onnan tudom, hogy amikor körben az asztalnál mind a nyolcan a tortát lapátoltuk befelé olyan csend volt, hogy a légy szümmögése rockkoncertnek tűnt mellette :-) Kb. két kissebb szelet maradt az egészből. Volt aki tejszínhabbal, volt aki plusz lekvárral ette, én csak így magában élveztem az ízeit, és a boldogságot, hogy sikerült a családot ezzel a finomsággal elkényeztetenem.

Csak érdekesség képpen hozzáteszem Öcsi tányérja így nézett ki: :-))))

Itt vagyunk, nem vesztünk el, csak nemrég tértünk haza a nyaralásból.
Elnézést kérünk minden kedves olvasónktól, a be nem jelentett hosszabb szünet miatt, de most már újra itt vagyunk frissen és üdén!

Két hét édes szabadság: semmittevés (ami nálunk állandó jövés-menés), napozás, fürdés, horgászat, kirándulás, mulatozás van a hátunk mögött. :)

A következő, amivel megörvendeztetjük az édesszákúakat az a Sacher torta lesz, amit még a nyaralás előtt készítettem Öcsi nagymamájának születésnapjára.
Ez a torta nem kis vállakozás volt részemről, de szerencsére sokfelől érkezett a segítség!

A többit bővebben elmesélem a következő bejegyzésben, képekkel is illusztrálva!

Ez szintén egy olyan finomság, amit már rég meg szerettem volna próbálni elkészíteni.

Elsőre nekem kicsit bonyolultnak tűnt, hogy meg kell főzni a krumplit, megvárni míg kihűl, aztán élesztő is van benne, így meg ugye kelni kell a tésztának, és ezt még ráadásul hajtogatni is kell...de mondtam magamban egyszer élünk, jusztis kipróbálom!!!
Na nem bántam meg...sőt abszolut megérte az időt és a fáradozást.

Kellékek:

• 25 dkg liszt
  
• 25 dkg ráma vagy vaj
  
• 25 dkg főtt burgonya
  
• 1-2 kanál tejföl (amennyit felvesz)
  
• 2 tojás sárgája+1 a kenéshez
  
• 3 dkg élesztő
  
• só (kb 1 evőkanállal)
  

Szóval a krumplit héjjában megfőztem (kb 3 szemből megvolt a 25 dkg), majd melegen meghámoztam, összetörtem, és hagytam hűlni.

Ezalatt a lisztet elkevertem a rámával és az élesztővel (ebben az esetben most nem kellett felfuttatni).Később hozzáadtam a kihűlt bugonyát, a tojásságákat, sóztam és a tejfölt is hozzáadtam.Összegyúrtam a tésztát, és konyharuhával letakarva a teraszon kötött ki, hogy jó fél óráig élvezze a napsütést.
Szép dundusra meg is növekedett. :-) Lisztezett deszkán átgyúrtam és négyzet alakúra kinyújtottam, majd 3 részbe hajtogattam, először lentről felfelé, majd jobbról balra irányban. Visszatettem a tálba, hogy folytathassa a békés napozást.
Ezt a műveletet még kétszer megismételtem fél-fél órás napozásokkal egybekötve.

Az utolsó hajtogatás után jó egy ujjnyira kinyújtottam (igyekeztem most vastagabbra hagyni, mert ugye rossz szokásom a lézeres tészta:-), a tetejét becakkoztam négyzetrácsosra, kiszagattam, tojással leketem és kivajzott tepsire rakosgattam.

180 fokra előmelegített sütöben 20-30 perc alatt kicsit pirosra megsütöttem őket.

Igazán jól eltaláltam, mert másnapra vittem egy kerti partira és még mindig finom puha volt. Eddig akármilyen sajtos pogit készítettem, egyik sem volt másnapra is ilyen puha. Lehet hogy a burgonyában van a titok...

De midnegy is a lényeg, hogy siekert aratott, és én is meg voltam elégedve vele!!Fincsi lett!