Ezt a kekszet a nyári munkahelyi partin kóstoltam először. Ez ilyen mindenki hoz valamit (édeset, sósat, süt vagy vásárol) buli volt. Elég széles volt a választék mindneből, többféle pogácsák, kókuszgolyók, kekszes sütik sorakoztak fel, sőt még egy két lelkesebb kolegina rétest és zserbót is készített. Számomra igazi gasztronómiai mámornak számított, egyszerre ennyiféle házi finomságot megkóstolni...:)
Ezek között a finomságok között bukkantam rá erre az igazi gyöngyszemre, mely ránézésre nem volt feltűnő, mint pl. a kókuszgolyó (amit persze imádok!), ellenben ízében valami egészen különlegeset rejtett...
Miközben hipp-hopp elfogyasztottük ezt a finomságot, levadásztuk a készítőjét és dicséretek mellett kuncsorogtunk a recept után, ami pár nap múlva e-mail formájában meg is érkezett a postafiókunkba. Siettem vele haza, nekiálltam összeállítottam, megsütöttem, és Öcsivel meg a Családdal csendben elpuisztítottuk...hmmm......finom volt!De most lássuk a receptet:
Ami kell hozzá:
- 10 dkg darált dió(vagy mogyoró, mandula)
- 15 dkg finomliszt
- 10 dkg reszelt parmezán sajt
- 1 mokkáskanál só
- 1 mokkáskanál fehérbors
- 15 dkg vaj v. margarin
- 2 tojás sárgája
- kevés tej
A diót, parmezánt, sót és borsot összekevertem, a közepébe mélyedést vájtam és ide tettem bele a tojásokat és a puha vajat.
Az egészet összedolgoztam és egy kevés tejet tettem még hozzá.
Ezután fél ujjnyi vastagra kinyujtottam, majd derelyevágóval háromszögeket vágtam ki és sütőpapírral bélelt lepsire tettem őket.
Tetejüket megkentem tejjel, majd 180 fokra előmelegíttett sütőben kb. fél óra alatt megsütöttem őket.
Nagyon különleges illatuk volt, az izéről nem is beszélve!
Ez egy igazi csemege a különlegességek kedvelőinek, és ráadásul még egyszerű is!
